Történetek Hiszen minden fotónak van egy saját sztorija

  • Zsolna Robin Martin

Álmokból épített vár, romjai közt újra érzem már...

• Beszámolóm cikk •

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy jól vagyok. Ha azt mondanám, hogy boldog vagyok és magabiztos. Ha elhitetném önmagammal, hogy az életem felhőtlen és semmi rossz nem vár rám.


2021. május 11. 20:25 - Hazaértem Norbitól egy fotózásról, lefeküdtem az ágyamra, ölembe vettem a laptopomat, és ebben a percben nekiállok megírni valamit, ami még nem tudom mi lesz, de már most érzem, hogy jól fog esni a végén, hogy kiírtam magamból.

Jobb oldalamon a telefonom, egyfolytában fel-felvillan. Jönnek a likeok és a hozzászólások az új profilképemre. Ez egy jó nap volt. Ez egy jó nap volt? Boldognak kéne lennem. Elégedettnek. Szuper képek készültek rólam. Na de kezdjük az elején...


Negyedik alkalommal mentem Norbihoz fotózásra. Első alkalommal egy képet szerettem volna, mert 120 kg voltam, önbizalomhiányos, csúnyának és kevésnek éreztem magam. Tele voltam kételyekkel. Tudtam, hogy Norbi a legjobb, hiszen már hallottam róla. Miért ne nézzem meg a honlapot? Megnéztem. Iszonyú jó képek vannak itt. Milyen szépek ezek az emberek. Én sose leszek ilyen szép, jóképű, magabiztos. Ezek az emberek boldogok és szépek. ,,Valóban?" - szól a belső hang, ami a művészlelkemből szól. Musicalénekes vagyok. Az vagyok? Nem! Csak talán leszek...


2019. szeptemberét írjuk. Életemben először mentem be egy Zara üzletbe, vásároltam be életem első komolyabb fotózására, drága ruhákat. Jár ez nekem? Megengedhetem magamnak? Jézusom, még csak 19 éves vagyok, 16 éves korom óta dolgozom, mellette tanulok, élnem kell!!! Keveset kerestem akkoriban. Megengedhetem magamnak? Nem tudom... De megengedtem magamnak. Életem egyik legjobb döntése volt. Megszületett a kalapos képem. Egy magabiztos, büszke, mélylelkű és érzelmes ember néz rátok a képen. És hol van még a vége ...


Bánhalmi Norbert profi fotós- Portréfotózás

2020 tavaszát írjuk. A kalapos kép még mindig tetszik. Más vagyok. Vettem azóta új ruhákat. Sok pénzembe került. Eltelt fél év. Mit érzek? 20 éves vagyok és megint megerősítésre van szükségem. Kell egy új fénykép. Megerősítést várok. Szükségem van a visszajelzésre. Vajon tetszek az embereknek? Vajon mit gondolnak rólam? Összesúgnak a hátam mögött? Tudják, hogy állami gondozott voltam, gyermekotthonban nőttem fel és tele vagyok félelemmel? Vajon bántani akarnak engem az emberek? ,,Nem Robin, az élet nem erről szól.


Ha félelemben élsz, akkor gyenge vagy". - a bennem rejlő művész megint szól. De mégis ki ez a művész? Valaki, aki egyszer játszott egy musicalben? Aki az Operettszínházba készül? Akinek sztárallűrjei vannak? Aki még meg sem tanult rendesen énekelni, pedig drága magánének tanárhoz jár? Aki Továbbra is 30 kilóval nehezebb, mint amilyennek lennie kéne? Mi lesz ebből? Egy fehér mellényes, fekete pólós srác, akinek az arcán semmi kifejezés nincs. Pedig színésznek mondja magát...

Bánhalmi Norbert profi fotós- Portréfotózás

2020. ősz. Harmadik alkalommal járok a Lágymányosi utcában. Fotózásom lesz. Elkísért egy nagyon jó lánybarátom, Detti. Fogytam. 118 kg-ról 107-re. Hm... Nem is rossz. Ki vagyok jelenleg? Kezdek alakulni. Hazajöttem Pécsről szeptemberben. Rokonoknál nyaraltam. Sokmindent átéltem. Egyre szebb vagyok. Fogyok. Kell a visszaigazolás. Kell egy kép. Kell egy kép, ami megmutatja, hogy milyen lehet az ember, ha egyre többen szeretik, egyre többen keresik a társaságát. Ha már nem kell a visszaigazolás ahhoz, hogy jól érezzem magam. De még mindig kell. Istenem, ne.... Mikor lesz ennek vége? Mikor? A képpel szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy fogyok, hogy egészségesebben táplálkozom, a munkám miatt sokat mozgok. Ez volt 2020. ősze. Született ez a kép. De hiszem fogytam majd' 10 kilót. Akkor miért egy XXL-es pulóverben feszítek a Lágymányosi utcában? Két számmal nagyobb, mint a méretem.


Bánhalmi Norbert profi fotós- Portréfotózás

2021. május 11. 20:45 - még mindig az ágyamon fekszem. Világít az éjjelilámpa. Remeg a lelkem, egyszerre izgulok, szédülök, félek és bizakodom. Ma még nem ettem semmit... Háromnegyed kilenc van. Még mindig folyamatosan villog a telefonom. Jönnek a likok. Hány like jött? Hány hozzászólás? Hány reakció? NEM ÉRDEKEL!!!


Egy órája nem néztem rá a telefonomra, a facebookomra. Nem érdekel hányan nézték meg az új profilképemet. Még mindig liftezik a testem. Azt hinném szerelmes vagyok, pedig csak fellángolás. Most jöttem rá, ki vagyok én. Most vállaltam fel magamat, önmagam előtt. Ki az az ember, aki tud nekem ilyen érzést okozni? Talán az első csók váltotta ki belőlem ezt? Az első szerelem szele, ami megcsapott engem? Az első házibuli?


21 éves vagyok. 118 kg helyett 85 kg. 33 kg fogyás. Még mindig jönnek a likeok... Nem érdekel! Egyszerűen nem. Szerelmes vagyok. Nem, az nem lehet! Én színész vagyok, nem lehetek az érzelmeim rabja. Ma hősszerelmest játszom, holnap gonoszt, holnapután pedig meghalok az első felvonás végén.


De hát tapasztalnom kell. Hiszen ezt adom át az embereknek a színpadon állva. Ezt adom ki magamból, amikor egy musicalben éneklek. Ezért tapsol meg a közönség, amikor este 10 órakor meghajlok egy zenei egyvelegre a Madách Színház színpadján. De hiszen egy éve még az Operettszínházba készültem. Mi van velem? Holnap életemben először megyek autót vezetni. Meg lesz a jogosítványom hamarosan.


De miért írom ezt le? Talán mert szeretném visszaolvasni ezeket a sorokat 10-20-30 év múlva? Szeretném, ha az unokáim is látnák? Lesznek egyáltalán unokáim? Leszek egyáltalán musicalénekes? Volt értelme lefogynom 33 kilót? Kell nekem edzőterembe járnom? És énektanárhoz? És kell nekem éreznem? Csalódnom és szerelmesnek lennem? És miért villog a telefonom folyamatosan? Miért likeolják az emberek a legújabb képemet? És engem miért nem érdekel ez? Miért nem néztem rá másfél órája a facebookomra? Talán mert már nem érdekel. Már nem kell a visszaigazolás. Norbinak igaza volt. Eljött ez a nap is. Nem hat meg mások véleménye, nem kell nekem senkinek sem magyarázkodnom. Nem vagyok hajlandó válaszolni a kérdésekre. Még magamnak sem. Pedig Én, Én vagyok. Nagybetűvel.


Ma megtanultam valamit. Ha álmokból építünk várat, akkor csak a romjai között érezhetünk igazán nagy fájdalmat. Az élethez nem kellenek kérdések, sem válaszok. Megélni kell minden pillanatot és sodródni az árral. Végtére is... Halak a csillagjegyem. Nem szabad ragaszkodni senkihez és semmihez. Művész vagyok. Akinek új profilképe van. Egy átlagos testalkatú, jóképű és büszke ember néz vissza ránk. Még mindig jönnek a likeok. Egy ideig nem kell mennem Norbihoz. Már van önbizalmam. Magabiztos vagyok. És talán szerelmes is. Talán nem. Révbe értem...

Révbe értem? A kérdést felteszem majd magamnak pár évtized múlva, amikor ezt újra olvasom. Talán a leendő párom mellett fekve, talán egy előadás után, az öltözőmben ülve...


Üzenet a jövőbe: Élj a mának! És Önmagadnak!



Zsolna Robin Martin

facebook.com/ZsolnaRobinMartin

2021. május 11. 21:00


 

• A CV / portréfotózásról, itt olvashat bővebben

• A portfólió / társkereső fotózás szolgáltatásról, itt olvashat bővebben

• A fehérneműs -, és művészi aktfotós szolgáltatásról, itt olvashat bővebben