top of page

Egy fotó, és a történet ami mögötte van

Hogy nem lettem hűtlen, amikor ledöntötték a falaimat


A Nő világa - Andrea - fotó: Bánhalmi Norbert - profi fotós

Én nem tudtam, hogy van ilyen. Én nem tudtam, hogy létezel. Egyszercsak ott álltál. Közös társaságba keveredtünk, és összenevettünk. Olyan volt, mint amikor valami szorítja a lelked, és vágysz rá hogy elmúljon, majd egy nevetés feloldja a régóta magadra zárt lakatokat - az a nevetés felszabadulást hoz. Az este folyamán valahogy nem kívánkoztunk egymás közelségét feladni, pedig akkor már tudtuk, hogy mindkettőnket hazavárja a családja. De olyan jó volt végre úgy beszélgetni, hogy nem anya, feleség, gyerek, testvér és munkatárs voltam. Csak mi voltunk, te és én, a körülöttünk lévő kollégák mintha eltűntek volna. Elfelejtettem, milyen érzés, vagy talán soha nem is tudtam. Olyan fiatal voltam, amikor férjhez mentem, és aztán jöttek a gyerekek. Alig léptem a felnőtt korba, máris családanya lettem. Szigorú édesanyám mellett nem volt holmi fiatalkori dévajkodás, pasizás és bulizás. Nem tanultam meg, hogy én is lehetek nő.

Az este hamar eltelt, és a végére egyértelművé tetted számomra, hogy te igenis nőként számítasz rám az éjszaka többi részében. Távol az otthonunktól, örök titok maradhatott volna, bennem mégis győzött sajnos a józan ész. Nem tehetem meg! Családom, férjem van. Számomra ismeretlen hévvel öleltél és csókoltál. Mégis elküldtelek. Ma is előttem van a szomorú arcod, ahogy elmentél, vártad a legkisebb mozdulatomat, hogy maradj, de elengedtelek.

Reggel láttuk egymást, de az ismerősök előtt nem beszélhettünk az estéről. Nem cserélhettünk telefonszámot, csak elköszöntünk. Az összeforrt pillantások, ma is belesajdul a lelkem. A kollégámmal hazaindultunk, te ott maradtál még. Egy fél világ, az választott el. Kavarogtak a gondolataim, olyan érzéseket hoztál ki belőlem, amelyekről nem tudtam, hogy léteznek, és nem bírtam megnyugodni.

Kutattam az interneten, és megtaláltam a számodat. Küldtem egy üzenetet, csak ennyit: bocsánat. Azonnal hívtál, én bemutatkoztam, és a vonal másik végén egy hatalmas sóhajt hallottam, és azt mondtad: "De jó hogy megvagy!". Te még akkor indultál csak haza, és kerülőt téve utánam jöttél. Amikor megérkeztél autóval egy nyugodt helyet kerestünk, hogy beszélgethessünk - csak fogtad a kezem és néztél. Tudom, hogy akkor engem láttál, aki vagyok, a nőt.

Megcsókoltál, és én beleolvadtam...Nem akartam hogy vége legyen, és tudtam, hogy te is legalább annyira vágysz a folytatásra, mint én. De akkor, ott nem lehetett. Hazamentél, és minden nap hívtál, pont amikor rád gondoltam. Beszélgettünk mindenféléről, csak egy témát kerültünk, a családjainkat, a házastársainkat. Nevettünk sokat, a nehéz napokat könnyebbé tettük egymásnak. Volt amikor csak nagyokat hallgattunk, te ott 200 kilométerre, én itt. A telefonhívásokba aztán már belepirultunk, és iszonyatosan vágytunk rá, hogy végre visszakapjuk azt az éjszakát, amit elszalasztottunk.

Pár hónap múlva találkoztunk, egy eldugott motelban. Nagyon vágytunk egymásra, minden porcikám téged akart, de a beteljesülés elmaradt. A láncaim, a családom, a férjem...nem tehettem meg velük. Nem adhattam oda magam másnak. Téged nagyon bántott, sértette a férfiasságodat. Még találkoztunk párszor, de ezt az akadályt nem tudtuk legyőzni.

Még hónapokig tartottuk a kapcsolatot, de lassan barátokká lettünk. Aztán lassan rájöttem, hogy neked mást jelentett a kapcsolatunk, mint nekem. Mára a közelembe költöztél, ide rendelt a sorsod, és ha összefutunk, kicsit megszakad a szívem, bár kedves ismerősként üdvözölsz. Még most is hiányzol, nem te, az érzés, amit kiváltottál belőlem. Egy nevetéssel ledöntötted a falaimat, amiket évekig építettem magam köré, és kiszabadítottad a bennem lévő nőt.

Meg kellett vele barátkoznom, ismerkedtem vele. Még ma is tanulom kezelni, de itt van, és szabad! A férjemmel újra egymásra találtunk, ő észreveszi és élvezi a változást, de nem tudhatja meg, hogy mi hívta ezt életre. Köszönöm neked, hogy felszabadítottad a nőt bennem. Fájdalmas játék volt, mert ma már tudom, hogy játszottál. Gyáva vagy, félted a hivatásodat, a nevedet, és nem mersz boldog lenni. De így volt jó, egyszer talán elmúlik a fájdalom, amit azzal okoztál, hogy lebontottad a falaimat.



 

• A CV / portréfotózásról bővebben itt olvashat bővebben

• A portfólió / társkereső fotózás szolgáltatásról, itt olvashat bővebben

• A fehérneműs -, és művészi aktfotós szolgáltatásról, itt olvashat bővebben


417 megtekintés

Fotós szolgáltatásaim

Bánhalmi Norbert - fotóművész / profi fotós

Látni és
Láttatni a
Láthatatlant

bottom of page